Gyermekpszichiátria

Nagyon ritkán fordul az elő, hogy egy gyermekpszichiátriai betegségben egyetlen ok szerepel előidézőként. A pszichés megbetegedések nem hasonlíthatók például a vakbélgyulladáshoz, amikor „betegség egységről” beszélünk, hanem a különféle okok együttesen hatnak: megjelennek a biológiai, a pszichológiai és a szociális tényezők egyaránt. Életkortól, nemtől és szociális helyzettől függően a gyerekek 12-14%-a érintett pszichiátriai problémában. Fiatalabb korban (11 év) a rizikó magasabb, mint néhány évvel később (15 év). Valószínűleg ennek a hátterében az állhat, hogy a 11 évesek intenzívebben reagálnak a környezeti ingerekre és kevesebb megküzdési stratégiával rendelkeznek életkorukból kifolyólag. Így az őket érő negatív életesemények sokkal több kárt tudnak okozni. A szülővel történő beszélgetés(ek) során, általában az első interjút követően – melyben a szülő felvázolja a problémát –, sor kerül az anamnézisre. Jó, ha mindkét szülő jelen van ezen a beszélgetésen. Itt kérdezhetik a terhességről, a baba tervezéséről, a szülésről és az azt követő időszakról. Szóba jön a táplálás, a gyermekkori betegségek, kórházi kezelések, a mozgás és a beszéd fejlődése, a szobatisztaságra szoktatás, illetve minden más, amit a szülő vagy a szakember fontosnak tart.

Gyermek neurológia

Születéstől felnőttkorig, az agy, a gerincvelő és az idegek működésével és betegségeivel foglalkozik a gyermek-neurológus. Az idegrendszeri betegségek az egész test működésére hatással vannak, ezért sokszor olyan komoly tüneteket okozhatnak, mint például az eszméletvesztés, görcsök, bénulás, érzészavarok, szédülés, súlyos fejfájás. A tünetek, panaszok lappanghatnak, ilyen például a csecsemő- és kisdedkori lassú, vagy kóros fejlődés, izomtónus zavarok, a széklet és vizeletürítési problémák, a tanulási zavarok, illetve bizonyos testtájak tartós fájdalmai.  A mindennapi életet megnehezítő csecsemőkori szabályozási zavarok, mint például a tartós, befolyásolhatatlan sírás, étkezési nehézségek, alvásproblémák szintén ide tartoznak.

Mikor érdemes gyermekneurológus szakorvoshoz fordulni?

Akárcsak a felnőttek esetében, a gyermekeknél is számos olyan tünet létezik, amely mögött komoly neurológiai betegség is húzódhat. Ma már egyre több, korábban gyógyíthatatlannak vélt betegség gyógyítható, vagy az állapot romlása a korán elkezdett kezeléssel mérsékelhető. Csecsemő- és kisgyermekkorban kiemelten fontos az idegrendszeri problémák mielőbbi felismerése, hiszen a korai észlelés lehetőséget ad a beavatkozásra és a kóros állapot helyes útra terelésére.

• Koraszületés esetén érdemes neurológiai vizsgálatot kérni, az esetleges rendellenességek kiszűrése érdekében, továbbá fontos a koraszülöttek mentális- és mozgásfejlődésének nyomon követése legalább 3 éves korig.
• A leggyakoribb tünetek a kicsik fejlődésbeli elmaradása, a mozgás és beszédfejlődés késése, viselkedészavarok és magatartászavarok.
• Csecsemőkorban a fejlődésbeli elmaradásban, alvászavarban, táplálási nehézségekben, fokozott nyugtalanságban, a fejtartás, illetve a szem- és végtagmozgások rendellenességeiben mutatkozhatnak meg neurológiai problémák.
• Kisiskolás korban viszont intő jel lehet a hangulatingadozás, a fejfájás és a szédülés is.
• Az idegrendszeri betegségek közül gyermekkorban gyakran előfordul lázgörcs, eszméletvesztés, szédülés vagy fejfájás.
• A neurológiai rendellenességek lehetnek öröklöttek, de kialakulhatnak az agy veleszületett kóros elváltozásai során, szülési komplikációk miatt, vagy születés utáni betegségek szövődményeiként is
• Pubertáskorban a figyelemzavar, a tanulási nehézségek, a hangulatingadozások és egyéb pszichés problémák (szorongás, depresszió, fóbiák, pánik) is utalhatnak kóros állapotra