A mozgás a gyermekkor egyik legnagyobb élménye, és lábaink egészségére egész életünkben nagy szükségünk van. Sok ortopédiai elváltozás gyerekkorban alakul ki, de ha időben észrevesszük, korrigálhatjuk az elváltozásokat.
A LÁB FELÉPÍTÉSE
Az egészséges emberi láb álláskor három ponton támaszkodik a talajra: az I. és V. lábközépcsont fejecsén és a sarokcsonton. Ezen fő pontok között, az építészetben ismert, feszítőszerkezethez hasonló ívek feszülnek ki, ezek a hosszanti- (A-B, A-C) és haránt (B-C) boltozatok, melyek az egymás mellé helyezett két láb esetén kupolát képeznek. A boltozat nem merev, a csontok közti szalagok és ízületek a járáskor keletkező rázkódásokat letompítják és a járást simává teszik.
A láb betegségeit elsősorban statikai problémák okozzák, az ún. veleszületett vagy szerzett közönséges lábproblémák döntő többsége valamelyik boltozat süllyedése, ill. ennek folyományaként létrejött elváltozások miatt jön létre.
Azokban az esetekben, amikor a láb túlterhelődik – például sportoláskor – érdemes speciális lábbelit, vagy talpbetétet viselni, amely a túlterhelés következményeit csökkenti.
A VIZSGÁLAT MENETE
Az optikai barográfia elvén alapuló számítógépes talpnyomásmérés alkalmával nyomásponti képen tanulmányozzuk a statikai rendellenességek következtében kialakult kóros nyomásponti alakzatokat. Meghatározzuk a súlyvonal lefutásának irányát (nyomvonal) a fő nyomáspontok összekötésével, majd összehasonlítjuk a normálisnak tekintett iránnyal.
DINAMIKUS KORREKCIÓ
A korrekció célja, hogy a nyomvonalat a normális irányba tereljük. A normális lefutású nyomvonal és a korrekciós emelő – mint ék – együttesen olyan erőt keltenek, ami a boltozatot eredeti helyzetébe kényszeríti. Alapvetően fontos, hogy a korrekciós emelők nem alátámasztó, hanem a terhelésre fellépő dinamikus korrigáló funkciót látnak el. A korrekciót tehát a talpbetét megfelelő méretű és magasságú elemeinek (modulok) olyan elrendezésével érhetjük el, ami csatornát képezve a súlyvonalat a normális, vagy ahhoz közeli irányba tereli.